A logopédia szerepe a fogszabályozásban

A logopédia és a fogszabályozás ugyan az orvostudomány két külön területe, útjaik mégis gyakran keresztezik egymást a páciensek életminőségének javítása érdekében. Míg a fogszabályozás elsősorban a fogak és az állkapocs pozícionálására és helyes működésére összpontosít, a logopédia a beszédzavarok kezelésére fókuszál. E két tudományág között azonban fontos kapcsolat van!

Beszédhibák okai

Bár magától értetődőnek tartjuk a tiszta beszédet, valójában ez egy összetett folyamat, amely magában foglalja az idegek, az izmok irányítását és agyunk feldolgozó képességét.

Számos beszédhiba vezethető vissza valamilyen fogászati problémára. A nyelvnek egyes hangok előállításához meghatározott módon kell érintenie a fogakat, máskor pedig szabadon kell mozognia. A fogak a légáramlást szabályozzák, hogy a mássalhangzókat és a magánhangzókat helyesen ejthessük ki. Ha a fogak nem a megfelelő helyen vannak, rendellenességek léphetnek fel. Az előre harapás, a nyitott harapás és az elülső fogak közötti résesség a beszédhibák gyakori okozói. A buldogharapás és a keresztharapás is befolyásolhatja azt, hogy mennyire tisztán beszélünk.

Nyelési zavarok kezelése: A logopédia szerepe a fogszabályozó terápiában

Fogszabályozó szakorvosként gyermekek és felnőttek mindenféle típusú fogproblémáját kezelem. A legtöbb páciens azért keres fel, mert esztétikai vagy harapási gondja van a fogaival kapcsolatban, illetve gyermekének van szüksége valamilyen fogszabályozási kezelésre. Sok esetben a rendellenes harapás eredete a nem megfelelő nyelési mintázat, a nyelvizmok renyhesége.

A nyelés sokkal bonyolultabb tevékenység, mint azt a legtöbb ember gondolná. A nyelés, az arc, a torok izmait és idegeit egyaránt érinti.

A csecsemőkori nyelésből a normál nyelésbe való átmenet általában hatéves kor előtt következik be, tehát a felnőtt fogazat kialakulása előtt. Kisgyermekkorban megmaradó rossz szokás pl: a gyermek szopja az ujját, cumiját, fogívek közé helyez bármit, az a helyes nyelés kialakulását gátolja. A rendellenes nyelési minta pedig, a fogazat és az állcsontotok normális növekedését és fejlődését befolyásolhatja. (Létrejöhet elülső és oldalsó nyitott harapás, előreharapás, szűk felső fogív stb.). A megfelelő nyelés során a nyelv a kemény szájpadhoz simul, a nyelv hegye pedig kissé a felső elülső fogak mögött nyugszik. Aki helytelenül nyel, az elöl vagy oldalt a nyelvet a fogak közé helyezi. Elől kidugja a nyelvét, oldalt felpöndöríti. Ez az ún. nyelvlökés jelentős erő, hiszen naponta körülbelül 2000-szer nyelünk Ez a nyomóerő, minden alkalommal hat a fogakra és hatással van az állcsontokra is.

A feljebb említett rendellenességek esztétikailag előnytelenek, beszédhibát okoznak, kihatnak a fogak egészségére, a táplálkozás egyensúlyára.

Miért fontos a logopédia a fogszabályozás során?

A fogszabályozás és logopédia területein dolgozó szakemberek közötti együttműködés a hosszú távú eredmények kulcsa.

Előfordulhat például, hogy valaki fogszabályozó kezelésen vesz részt, ám ha közben a diagnosztizált nyelvlökéses nyelése kezeletlen marad, a fogszabályozás eredménye nem lesz tartós. A fogszabályozás során elért eredmények hosszú távon nem garantáltak, ha a logopédiai rendellenességeket nem kezelik. A logopédus feladata ilyen esetekben a helyes nyelvmozgás megtanítása, helyes hangképzés gyakoroltatása.

Ez fordítva is igaz, a logopédus nem tud megfelelő eredményt elérni, ha a fogazat, a fogív formája az állcsontok helyzete nincs korrigálva, hiszen a páciens képtelen a fennálló elváltozások miatt a logopédiai feladatokat megcsinálni.

A fogszabályozó szakorvos, a logopédus és a páciens együttműködése egyenes út a sikerhez.

A logopédiai vizsgálatok jelentősége a fogszabályozás előtt

Gyermekek esetében meglehetősen korán felmerül a logopédia. Ez annak köszönhető, hogy az iskolaérettség vizsgálatakor az óvodában felmérik a gyermekek beszédét, így még hatéves kor előtt kiderülnek a logopédiai problémák.

A logopédus segítségével könnyebben azonosíthatók olyan nyelvi vagy beszédfejlődési komplikációk, melyek kihatással lehetnek a fogazati rendellenességekre is.

Amennyiben gyermekünknél fény derült ilyen problémára, érdemes egyúttal egy fogszabályozó szakorvossal is konzultálni, aki megállapítja, van-e a gyermeknek harapási vagy más, az állkapocs növekedésével kapcsolatos problémája, illetve a jövőben kell-e számítani valamilyen fogszabályozási kezelésre.

Az iskolaérettség vizsgálata tehát egyfajta kaput nyit a logopédiai és fogászati problémák korai azonosításához. Ez lehetőséget teremt a megfelelő kezelések elindítására, még mielőtt a problémák komolyabbá válnának.

Az időben diagnosztizált logopédiai és fogászati rendellenességek kezelése minden esetben megkönnyíti a páciens életét.